Iváncsai Szervezet
MI HAZÁNK MOZGALOM FEJÉR MEGYE 04. OEVK
Iváncsai szervezet:
Telefonszám: 36-25-222-523
Faxszám: 36-25 222-529
Mobilszám: +36-70-231-9027
Weboldal: https://www.mihazankfejermegye.com/ivancsa
E-mail cím: ivancsa@mihazankfejermegye.com
Iváncsa története:
Iváncsa és környéke ősidők óta lakott helynek számít. Területén bronzkori, római kori, avar- és honfoglalás korából származó leletek sokasága került felszínre. Több évezredes múltja a bronzkorig tárul fel előttünk. A Krisztus előtti 2. évezredben a középső bronzkorban a Vatya-kultúra népe lakta. Elsősorban a vízjárta területek partjain emelkedő fennsíkokat szállták meg, így nem meglepő, hogy az iváncsai párkányzaton is otthont találtak.
Tompa Ferenc neves ősrégész 1935-ben öt urnasírt tár fel, de hasonló leletek a község egész területén előfordultak. Ezek között a legbecsesebb egy díszes, felfüggeszthető edényke, mely emberi alakot formáz, két lábon áll.
A rómaiak emlékét őrzi a határvonal - a limes. A mai 6-os műút közelében épült az eszéki országút. A 3. századból való két mérföldkő, az Aquincumtól mért 34 római mérföldet jelölték. Iváncsa határában a "Fok és a Malom út felező útján" Marosi Arnold feltárt egy 4*4 méter alapterületű római épületet, egy őrtorony maradványát.
A népvándorlás koráról egy avar lovasvezér gazdag sírlelete tanúskodik.
A honfoglalás, államalapítás korában királyi birtok.
Nevét az oklevelek 1290-ben említik először, Iwanch alakban. Iváncs királynéi föld volt. 1291-ben Erzsébet királyné Tivadar (Theodor) fehérvári választott prépostnak, királyi alkancellárnak adta, s az adományt 1291-ben Fenenna királyné megújíttatta, s határait is leíratta. Ez első írásos emlékünk - egy adományozó oklevél -, melyben leírják Iváncs földjét rétjeivel, erdeivel, kaszálóival, szigeteivel és minden tartozékával együtt. Iváncs a mai településtől keletre feküdt. A határleírás szerint Iváncs királynéi részének határa átterjedt a Duna keleti oldalára is, s nyugaton a nagy út határolta.
1333-ban a pápai tizedlajstromban a falu plébánosa egy garast fizetett, ami 6-10 család adója lehetett. A középkori falu, Iváncs(a), a Duna partján feküdt, Adony mai határa mellett.
A török időben elnéptelenedett.
Az 1700-as években csak mint puszta szerepel, alig félszáz lakossal. II. József idején Iváncsapuszta népessége 74 fő, a házak száma 14, a családoké 17 volt. Benépesedése a 19. században ment végbe. Birtokosai, baracskai közbirtokosok Iváncsán építkeztek. 1830 óta működik a református iskola és imaház. 1850-ben adóközséggé szerveződött. Legjelentősebb birtokosai a Pázmándyak, Dienesek, Kazaiak, Robozok, Hollósyak, Bédyek, Kandók voltak.
1897-ben olvasókör, 1898 önkéntes tűzoltóegyesület alakult. A 20. század elején a népesség létszáma 1800 fő. 1907-ben a római katolikusok iskolakápolnát építettek, ez lett az új templom megépítéséig, 1985-ig a templomuk. Az első világháború nagy véráldozatot követelt: 122 hősi halottat. 1921-től az agrárnincsteleneknek házhelyet és néhány holdas parcellákat juttatnak. Ekkor épül a Szabadság és a Táncsics utca. Megalakul a Levente Egyesület, a Faluszövetség helyi szervezete, a KALOT, a KALÁSZ, a KIE, a Dalárda. 1938-ban Községi beruházás keretében megkezdődik az áramszolgáltatás bevezetése. A két világháború között díszpolgárrá választják gróf Bethlen István miniszterelnököt, Vas József népjóléti minisztert és Kozma Miklós belügyminisztert. A második világháború alatt közel három hónapig folytak itt a harcok. A hősi halottak száma 64, polgári áldozatoké 27, 1944 nyarán 14 zsidót hurcoltak el.
Az 1950-es években Iváncsa szántóföldjein jött létre Beloiannisz, Fejér megye egyik legfiatalabb települése. 1950. május 6-án indult meg a település tervezése és építése a görög polgárháborúból Magyarországra menekülők számára. A körülbelül 400 görög család számára létesítették a települést. Az építkezés rohamléptekben, önkéntes munkában folyt. Rövid idő alatt 418 nagyrészt sorházi (kisebb számban családi házas) lakás, óvoda, iskola, könyvtár, kultúrház, orvosi rendelő és tanácsház épült fel Görögfalván.